Üzenőfal

Név:
E-mail:
Hozzászólás:

#2 - Kovácsné Rozmán Andrea Csilla2016.04.23. 21:58

Kedves Ági,
Nagy örömmel olvastam ezeket a pozitív gondolatokat. Úgy gondolom nagy segítséget jelentenek azoknak, akik még hezitálnak, hogy belevágjanak-e egy ilyen kitartást igénylő "projektbe". A 12 hét természetesen csak a kezdő löketet nyújtja az egészséges életmódra történő átálláshoz. Valóban nagy lépést tesz előre az, aki rászánja magát a váltásra.
Mindenkinek szívből ajánlom Ági alábbi sorait és azt kívánom minél többen vegyenek példát tőle.
Jelentkezés, részletek a "FELHÍVÁS" menüpontban
Így tovább!

#1 - Pataki Ágota2016.04.23. 21:18

A mumusok, nem a konditeremben vannak,
hanem bennünk!

A tapasztalatlan, gyakorlatlan ember számára egy életmódváltó program, túl nagy falainak tűnhet. Bennem is voltak kétségek, feltörtek a mikéntek, hogyanok, hisz a lábaim helyett, az autó kerekeit koptattam.
Először, minden kezdet nehéz. Ezért próbálom benyomásaimat,
tapasztalataimat, apránként leírni,hogy azok, akik még döntés előtt állnak, kedvet kapjanak, akiknek bátorság kell, erőt és hitet merítsenek.

A kezdet

Minden reggel, belenézek a tükörbe, de néhány hete, talán ráérősebben, másként. Különben is közeleg a tavasz, lekerül a poncsó, minden takargató álca.
Elképedtem! Meghíztam!
Könnyen megy, okok tömkelege juttathat idáig.
Próbálgattam a kedvenc nyárikat,... a fürdőruhám...
Szörnyű!
Nincs mese, tennem kell valamit!
Koplalás, kapkodás, feladás, ... jojó, ... összeomlás!
Mindent megtettem, amivel ronthattam a meglévő állapoton. Magamban keresgéltem lehetőségeket, hogyan lehetne kitörni ebből a helyzetből.
Schoberték sikeres, eredményes tornáira menni? Fogyasztani azt, ami már másoknak is bevált?...?
Aztán, jöttek az ellenérvek! Egyedül menjek? Messze van! Különben is, a tempó miatt, amúgy is meghalnék az edzésen!
A lehetőség kilőve!
Konditeremben a közelben? Hmmm. Egyedül menjek ODA?
Csupa izmos, jóalakú, fiatal közé? Nagy lenne a kontraszt!
Mire idáig eljutottam, már nagyon sajnáltam magam.
Ez is kilőve!
Hogyan tovább??? Mert tudtam, változtat nyom kell, főként amíg egészséges vagyok. Egyedül bátortalan és tanácstalan voltam.
A csoda -amit titokban vártam- meg is érkezett március végén. A közismert és népszerű társasági oldalon, :) fogyókúrás, 3 hónapos életmód váltást kínáltak segítséggel, telefonszámmal. Gondolkodás nélkül hívtam, mielőtt egy kis gonosz gondolat lebeszélt volna.
A hang, kedves volt és segítőkész. A beszélgetést találkozás követte és rájöttem, számomra egy kihagyhatatlan lehetőség, s mekkora segítség sorstársaimnak.
Április 1-én kezdtem, ha már bolondok napja, szóljon nagyot! Rajtam nem múlik, kezdjük!
Úgy izgultam, mint az a kisgyerek, akit anyukája, először visz az óvódába.
Meglepetésemre, a projekt elindítója elkísért az első koditermes napomra, bemutatott az edzőnek. Beszéltünk lépésekről, távlatokról, eredményekről, állapotfelmérés, centizés, mérés.
A következő napokban, kezdtem megérteni, a testem működésének bonyolultságát, összetettségét. Feszegetni kezdtem határaimat, korlátaimat. Amikor már azt hittem értek valamit, következő alkalommal borult, újabb kérdések tolultak a helyére. ... Régi, kudarcra ítélt fogyókúráim során, mindég a mínusz kilókat, centiket számolgattam. Most? Nem. Azok úgy is olvadnak. Olyan energiák szabadulnak fel bennem folyamatosan, mindég tágul a teljesítő képességem, mert igénylem, mert jólesik.
Ez már másik történet lesz.
Ja! Mi van az edzőtermek hangulatával, moralitásával, mumusaival?
Szüleim annak idején a belső értékek fejlesztésére neveltek. Sajnos, a mai társadalmi trend, a külsőség, a felszínesség, a "barbiság" . Ennek hatása, a torz énkép.
Az edzőterem kiegyensúlyozott légköre, megnyugvással töltött el. Senki nem lepődött meg érkezésemkor. Folyamatos a terem látogatottsága, függetlenül, nemre, korra, súlyra. Mindenki saját testével, célkitűzéseivel foglalkozik. Pusztán szimpátiából, jószándéktól vezérelve, tanácsokat kaptam, innen- onnan. Várom az edzéseket, jó ott lenni!
A félelmeinket, mi gerjesztjük magunkban,
saját bizonytalanságunk táplálja.

A mumusok, nem a konditeremben vannak, hanem bennünk!